Lezajlott megint két nap, ha jól emlékszem, bár manapság nehéz ilyesmit határozottan állítani. Ott tartottunk, hogy a digók magukhoz képest jók voltak, de lesz ez még így se. A meccset nem láttam, csak félig bekötött szemmel, szóval se fikkantás, se dícséret a számat el nem hagyja ám. Majd ti megteszitek, ha akarjátok.

A labdafényezők - amistadharcosok összecsapását azonban volt szerencsém végignézni, de minek. A két koró Guinness csak kidobott pénz volt az ablakon (marhaság, a Guinness mindig jó) sok emlék nem maradt meg bennem, csak az, hogy a csirkelábú C egy fokkal kevésbé irritáló, de legalább ugyanolyan haszontalan a válogatottban, mint eddig.

A Kedves Vezér csapata fénylő üstökösként ragyok a kommunizmus mindig fénylő egén. Az elvtársak karöltve próbáltak ellenállni az imperialisták támadásának, azonban bizonyos kollaboráns elemek elszabotálták a mérkőzést, így sajnos csak a szűk vereség jutott nekik osztályrészül (egy fekete volgából kidobott üzenetről írtam be ezt a jelentést, azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha nem így teszek, akkor majd egyszer kopogtatnak és kérnek tőlem egy szívességet).

Az utolsó csoport mérkőzéseit két szempontból is érdemes volt megnézni. Egyrészt a chilei latinamerikai labdaleszámolás roppant jóra sikeredett, futottak, mint a mérgezett gyalogkakukkok, ennek Honduras látta kárát, de őket sem érheti kritika, izgalmas, lüktető kis micsoda lett belőle. Másrészt spanyolok meg ismét felvették a szopóálarcot, illetve a különösen perverz Gestapoügynök Hitzmar Ottfeld ezt jól kifundálta. A meccsel az járt jól, aki lemaradt a Barcelona - Inter BL elődöntőről.

Tippek, eredmények frissítve.

 Innen folytatjuk belátható időn belül.