Köszönöm, köszönöm és köszönöm! Szeretném megköszönni La Pötinek - a Kicsinek- valamint a kashyyyki Vukinak, hogy áldozatos munkájukkal e nemes küzdelemre lehetőséget teremtettek, valamint azt is hogy idén, annyi év vérverejtékes, de eredménytelen tippeléseimet látva úgy alakították a pontrendszert, hogy a németek után én is felállhattam a dobogó harmadik fikára. Megérte tehát, ha a látványos gólok -hiánya - miatt annyira nem is, de a verseny izgalmai miatt mindenképpen. Még a döntőben lezajló, olykor-olykor csontropogtató küzdelem (hajrá Van Bommel!) ellenére sem vagyok szomorú, csak azért mert a bronzmeccset nem láttam. Lehet hogy épen az igazi döntőről maradtam le?
Na mindegy. Köszönöm, immáron magamnak is, hogy ismét részese lehettem e fontos - kis hazánk 0,0000014 %-át megmozgató - társadalmi eseménynek!
Kellemes nyarat kívánok mindenkinek!
migus